Fiatalként lesajnálták a napelempark beruházások döntéshozói. Ma már milliárdos cégvezetőkkel tárgyal.

Nincs ingyen ebéd napelempark projekteknél se

Milliárdos beruházások, elképesztő potenciál az iparágban, ádáz verseny a cégek között. Egy napelempark projekt nem az a “pókerasztal”, ahová bárkit odaengednek. Pláne, ha az illető alig múlt 20 éves, kvázi ott a “tojáshéj a sejhaján”:

„Nem számítottam rá, hogy könnyű lesz” – meséli Kiss Martin, a Solar Solutions 2020 Kft. alapítója. „Viszont tanulni és dolgozni szeretek, az elutasítás pedig nem szokott megállítani. Tudtam, ha elég ideig próbálkozom, előbb-utóbb jönni fog az áttörés.”

Persze a sikert nem adják ingyen. A napelemparkok kivitelezése pláne olyan terület, ahol nincs helye hibának. Ha a villamossági munka pontatlan és/vagy nem készül el időben, az mind a projekt megtérülésén csapódik le. Ennek ellenére szinte mindennaposak az az iparágban égbekiáltó hibák.

Martin ebben látta meg a piaci rést!

Esze ágában sem volt hagyni, hogy a nagyok lenyomják. Inkább tanult, építette a kapcsolatait, és folyamatosan a minőséget tartotta szem előtt. Durva, de a minőségbiztosítás és a határidők betartása elég volt, hogy utat törjön magának.

Ha van rendszered, megverheted a piac rutinos öreg rókáit

Feltéve, ha ők bármiféle rendszer, folyamatok, szervezettség nélkül dolgoznak és meggyőződésük, hogy jól van ez így. Hiszed vagy sem, a napelem piacon korántsem általános standard a katonás rend és a határidők betartása…

Úgyhogy Martin már az első pillanattól kezdve rendszereket épített, amelyek lehetővé tették a professzionális projektmenedzsmentet.

CRM, határidők szigorú betartása, a legapróbb részletekre való odafigyelés. Ennyi kellett ahhoz, hogy fiatal vállalkozóként profinak tűnjön a nagyobb cégek szemében is.

„Amikor az első nagyobb projektet megnyertük, tudtam, hogy innentől minden más lesz. Az volt a mérföldkő, amit mindig is kerestem.”

A projektekről vezetnek adatbázisokat, amelyek gyorsítják is az ajánlattételt, benne vannak azok a gyakorlatok, példák, minták amelyeket a napi munka során használni tudnak.

Az első nagyobb projekt: a fordulópont

Az a bizonyos áttörés akkor következett be, amikor Martinék az első igazán nagy horderejű projektet elnyerték. Szinte minden induló, majd később szintet lépő vállalkozás életében van ilyen “álommeló”. Mint egy névjegykártya, ami új ajtókat nyit meg előtted:

„Az első nagy projektet soha nem felejtem el. Ma is libabőrös vagyok, a megbízó hangja itt cseng a fülemben. Az volt az áttörés. Olyan referenciát adott, amivel könnyebben tudtam tárgyalóasztalhoz ülni nagy cégekkel” – mondja Martin büszkén.

A referencia komoly érték egy ilyen iparágban. Amint egy cég látja, hogy már dolgoztál komolyabb kaliberű projekteken, nagyságrendekkel jobb eséllyel fog bizalmat szavazni neked.

Jelen esetben Martin kitartása, az alkalmazott rendszerek, no meg az igényes munka meghozták a sikert. De ez messze nem a végállomás volt még. Dom Perignon sem került kibontásra, jött viszont az újabb mérföldkő!

Nemzetközi vizekre evezve: Horvátországban is bizonyítani

A mondás szerint evés közben jön meg az étvágy. Martin sem állt meg az első magyarországi sikerek után. Cégével átlépték az országhatárt, és Horvátországban is elnyertek egy jelentős projektet.

„Éreztem, hogy megint léptünk egy szintet. De továbbra is a tanulási vágy hajtott. Imádtam a munka minden percét. Ráadásul bajai cégként az utazás sem volt vészes.”

Nemzetközi piacokon érvényesülni megint nem olyan kihívás, amit bárki meg tud ugrani. Főleg fiatal vállalkozóként. Mint amikor egy magyar csapat bejut a Bajnokok Ligájába. Csakis szervezettséggel, profizmussal lehet labdába rúgni.

Martinék jó nagyot rúgtak a lasztiba, persze csak képletesen. A horvátországi napelempark projekt sikersztori lett. Vagyis olyan referencia, ami felér egy adu ásszal a szakmán belül.

Mi a tanulság, ha Téged is lesajnál a piac?

Ne hagyd annyiban!

„Ha az ember pörög és tolja a szekeret, idővel beindul” – vallja Martin. „Kemény munka, rendszeresség és folyamatos fejlődés viszont kell hozzá. Másképp nem megy. De ha beleteszi az ember a munkát, egy idő után olyan, mintha maguktól jönnének a lehetőségek.”